Soha nem értettem azokat az embereket, akik órák hosszat, sőt napokat tudtak eltölteni azzal, hogy hajók, tankok, vagy egyéb harci járművek kicsinyített mását, makettjét rakosgatták össze, és a végén ennek örültek. Jóllehet ez is egyfajta puzzle-játék, bizonyára érdekfeszítő, ahogyan az apró darabokból összeáll egy, az eredetihez egy az egyben hasonlító gépezet.

Lehet, azért is az érdektelenségem, mivel lány vagyok, az öcsém például mindig is szeretett volna makettet kapni, ám ezt a szüleim pénztárcája nemigen engedhette meg magának. Arról nem is beszélve, hogy falun laktunk, az egyetlen nagyobb város 50 kilométerre volt tőlünk, így hát a makett-kínálat is meglehetősen gyér volt. Végül aztán addig könyörgött, míg megkapta élete első, és egyetlen makettjét, amely egy repülőgép anyahajó kicsinyített mása volt. Nagy volt az öröme, amikor végül megépítette. Bizonyára a makettezésnek is megvan a maga varázsa, hiszen városunkban még modellező szakkört is tartanak rendszeresen. Ez is egyfajta játék, ennek ellenére – vagy éppen ezért – sok felnőtt is hódol a makettezés szenvedélyének.